Magyarország kedélyét már egy ideje a menekült ügy borzolja. Vélemények születnek pro és kontra. Van, ki a család felmenőit emlegeti, amiért még nem oldotta meg Magyarország ezt a kérdést. Mások emberségre hivatkozva, segítenék az ideérkező menekülteket.
A hazánkba érkező menekültek többsége a lehetelten életkörülmények elől menekül Európába. Vállalva az embercsempészeknek való kiszolgáltatottságot, a napokig, hetekig tartó hányattatást. Ide menekülnek Magyarországra (is), a jobb, élhetőbb élet reményében.
Ha jobban belegondolunk, mi is ezt tesszük. Mi magyarok is menekülünk a jobb élet reményében olyan környezetbe, ahol élhetőbb létet, megfizethetőbb adókat, stabilabb gazdaságot remélünk.
Akkor most mi is menekültek vagyunk?
Talán. Talán?
Mi elől menekülünk mi, magyarok?
- Talán az elől, hogy más országokhoz képest nálunk az a jellemző, hogy valaki évek óta nem volt szabin. A KSH 2014-s adatai szerint mi magyarok, – legalábbis a lakosság fele-, nem járunk nyaralni, mert nincs rá pénz. Illetve azért, mert nagy terhet jelent a munkából adódó kötelezettség. Nem tudunk, nem merünk elszakadni a munkától.
- Talán a nyugdíjprobléma elől. Az index.hu tanulmányát tette közzé a Világgazdaság idén áprilisban. (teljes cikk itt) A cikk szerint 2050-re a munkaképes korú lakosság 19 százalékkal fog csökkenni. Ez a nyugdíjak jelentős csökkenését is magával hozza az országban.
- Talán a bedőlt lakáshitel, a megemelkedett havi törlesztő részletek elől.
- Talán a vállalkozásokat terhelő adók elől. 2011-es adatok alapján a vállalkozók esetében minden kiszámlázott összeg 49 %-a marad a vállalkozónál. Elgondolkodtató.
Bármelyik menekülési okot nézem, egyértelmű, hogy mindegyik esetében gazdasági okról van szó, azaz mi magyarok, gazdasági menekültek vagyunk. A “munkaerő szabad áramlása” az Európai Unión belül elfogadott és támogatott lehetőség. De mégis, mennyire szerencsés megoldás családtól, otthontól távol munkát vállalni gazdasági okokból? Miben más ez, mint a harmadik világból menekülők esete?
Lehet, hogy ma mindenki menekül valami elől a világban, csak nem mindenkit hívunk menekültnek.
De mielőtt bárki elsírná magát, hiszen mi magyarok szeretünk keseregni, elárulom, van másfajta menekült státusz is. Olyan, amikor nem a kényszer áll a menekülés hátterében, hanem a kreativitás. Amikor a leleményesség értéket teremt, értéket ment.
Az ország egyik Ikarus 31-es busza is menekült. Pontosabban MEGmenekült. Az Ikarus buszok legendásak voltak 50-60 évvel ezelőtt, mára azonban már jelentősen vesztettek népszerűségükből az újabb típusok megjelenése miatt.
Ezzel a pozitív példával talán sikerül oldanom a cikk elején szereplő tény, és számadatokat.
Gondolatban szálljunk fel erre a gyönyörűen felújított buszra, helyezkedjünk el kényelmesen az egyik ülésben és élvezzük, hogy nem mi vagyunk a menekültek.
Egyelőre.
(akit érdekel a teljes cikk a busz megmeneküléséről, elolvashatja itt, érdemes!)