Jogbiztonság

Beszélgetéseken egyre sűrűbben felmerül a jogbiztonság kérdése, hát beszéljünk erről is. Nyilván a jelenlegi magyarországi helyzet fényében érdekes igazából, hogy van-e és mennyire megbízhatóan van Angliában jogbiztonság.

Először is, a jogbiztonság fogalma elég összetett, és se jogi, se filozófiai eszmefuttatásba nem megyünk bele. Azt gondoljuk, nekünk elég, ha ez a fogalom a jogi keretek, a jogrendszer stabilitását jelenti, azt, hogy kiszámíthatóan változnak a törvények.
Fogadjuk el, hogy a törvények mindig és mindenhol változnak, ez az élet része. Az nem mindegy, hogy milyen ütemben és milyen céllal történik ez a változás.

A közgondolkodásban Anglia mindig is, mint egy stabil jogrendű állam élt, sőt bizonyos fokig maga volt A STABILITÁS – így, csupa nagybetűvel.
Tudjuk, hogy az angolok kedvelik a hagyományokat, a bevett dolgokon nehezen változtatnak. Aki járt már valaha Angliában, az bizonyára jól emlékszik a két csapos mosdóra, a kifelé nyíló ablakokra, stb. Ezek egyszer meghonosodtak (ki tudja mikor) és azóta is így vannak, mert már megszokták. Hogy szerintünk hülyeség? Hát az a mi bajunk…

Persze Angliának is megvoltak a maga viharos szakaszai, amikor a jogrendben is komoly felfordulások keletkeztek (még ha európai szemmel nézve nem is mérhetően), azért a keretek nagyon stabilak maradtak, sőt. Hadd hozzunk egyetlen példát, annak idején, a 8. és a 11. század között komoly gondot jelentettek a vikingek folyamatos betörései. Ők persze időközben le is telepedtek az ország észak-keleti vidékein és létrehozták a maguk államát, ahol a saját (Skandináviából hozott) törvényeik szerint éltek. Ezek sok szempontból jelentősen eltértek az akkori angolszász törvénykezéstől, mégis nem csak megtanultak egymás mellett élni, hanem rengeteg mindent át is vettek a vikingektől. Például tőlük vették át a 12 tagú esküdtbíróság rendszerét (sőt maga a jogot jelentő angol szó: law is az ónorvég lagu-ból ered).
A vikingek által lakott területen (Danelaw) a mai napig élnek olyan, helyi szabályok, amiket csak ott alkalmaznak.

Az is érdekes viszont, hogy miből ered ez a stabilitásra való hajlam. Gondolkodjunk hangosan!
Azt, ugye, tudjuk, hogy az angolokat a történelem során elsősorban mindig az üzlet érdekelte. Az üzleti, kereskedelmi szempontok mindig is kiemelkedően fontosak voltak számukra. Többek közt ezért lettek épp ők az ipari forradalom motorja is. Napoleon csak úgy emlegette az angolokat (jó adag lenézéssel), mint a ‘boltosok népe’. Márpedig az üzletnek létfontosságú, hogy nyugodt jogi viszonyok, stabil, kiszámítható keretek között működhessen.

Aztán az is szerepet játszik, hogy Anglia monarchia. Tudjuk persze, hogy az uralkodó leginkább csak ceremoniális szereppel bír (uralkodik de nem kormányoz), mégis nagyon fontos szereplő a brit politikai életben. Ő hirdeti ki a törvényeket, amiket nem igazán tud „elkaszálni”, de a véleményét messzemenőkig figyelembe veszik. Az uralkodó pedig életfogytig tölti be a szerepét (vagy amíg le nem mond), mindenesetre nincs kiszolgáltatva a politikai pártok érdekeinek. Nem kell 4-5 évente újraválasztani, stb.

Aki pedig a kiszámítható, stabil jogi keretekre keres valami kézzelfogható példát, az olvasson bele a Jogreformációs bizottság működéséről szóló cikkbe, vagy a bizottság legutóbbi jelentésébe.
Ez a bizottság 3-4 évente felülvizsgálja az összes érvényben lévő törvényt és kiválogatja azokat, amiket részben vagy egészben átalakításra, megszüntetésre javasol. Ezen a jelentésen aztán egy évig vitatkoznak (a parlament mindkét házában), majd az uralkodó kihirdeti a változásokat.
Példaként: a bizottság 2012 áprilisi jelentésében foglalt legrégebbi törvény, amit átalakításra javasoltak, 1322-ből származik…

Stabilitásnak elég stabil? 🙂